Bevezetés a Winsockba, beleértve a hátteret és a technológiát

Introduction Winsock Including Background Technology

Próbálja Ki A Műszerünket A Problémák Kiküszöbölésére

Válassza Ki Az Operációs Rendszert Windows 10 Windows 8 Windows 7 Windows Vista Windows XP macOS Big Sur Ubuntu Debian Fedora CentOS Arch Linux Linux Mint FreeBSD OpenSUSE Manjaro Válasszon Kivetési Programot (Opcionálisan) - Python JavaScript Java C# C++ Ruby Swift PHP Go TypeScript Kotlin Rust Scala Perl

Írja Le A Problémáját

Kap Egy Választ

Küldje El E -Mailben Mutasd Meg Az Oldalon

Ez a bejegyzés elsősorban a Windows Sockets API-ról szól, amely WSA-ra és Winsock-ra rövidíthető. A bejegyzés elolvasása után megismerheti annak meghatározását, hátterét, technológiáját és megvalósításait.

Ezen az oldalon :

• Winsock definíciója
• Háttér Winsock
• Winsock technológiája
• A Winsock megvalósításai

Winsock definíciója

Mi az a Winsock? A számítástechnikában a Winsock egy műszaki specifikáció, amely annak meghatározására szolgál, hogy a Windows hálózati szoftvereknek miként kell hozzáférniük a hálózati szolgáltatásokhoz, különösen a TCP/IP-hez. Azért hívják Winsocknak, mert a Berkeley UNIX socket interfész adaptációja a Windows rendszerre. A socket egy speciális megállapodás, amely ugyanazon a számítógépen vagy hálózaton két programfolyamathoz való csatlakozásra és adatcserére szolgál.

Tipp: Ha további információkat szeretne megtudni más internetes protokollokról, akkor javasoljuk, hogy látogasson el a MiniTool webhelyére.

A Winsock a Windows Sockets API (WSA) rövidítése. Meghatározza a szabványos interfészt a Windows TCP/IP kliens alkalmazások (például FTP kliensek vagy webböngészők) és az alapvető TCP/IP protokoll verem között.

Kapcsolódó bejegyzés: Használja a Netsh Winsock Reset parancsot a Windows 10 hálózati probléma megoldásához

Háttér Winsock

A Windows Sockets API-t Martin Hall, a JSB Software-től (később Stardust Technologies) javasolta a BoF (Bird of a Feather) megbeszélésen a CompuServe BBS hálózatról 1991 októberében.

A specifikáció első változatát Martin Hall, Mark Towfiq a Microdyne-től (a későbbi Sun Microsystems-től), Geoff Arnold a Sun Microsystems-től, valamint Henry Sanders és J Allard a Microsofttól írta meg sokak segítségével.

Volt néhány megbeszélés arról, hogyan lehetne a legjobban megoldani a szerzői joggal, a szellemi tulajdonnal és a potenciális trösztellenes problémákkal kapcsolatos kérdéseket, és megvitatták az IETF-en keresztüli munkát vagy non-profit alapítványok létrehozását. Végül úgy döntöttek, hogy a specifikációt csak öt (nem kapcsolódó) szerző védi.

Az összes résztvevő fejlesztő hosszú ideig nem volt hajlandó a nevet egyszerűen Winsock-ra rövidíteni, mert nagy volt a zűrzavar az API és a DLL könyvtárfájl (winsock.dll) között, ami csak az általános WSA felületet tette elérhetővé a felette lévő alkalmazás számára. Általában úgy gondolják, hogy csak annak biztosítása, hogy a DLL fájl létezik a rendszeren, biztosítható a teljes TCP/IP protokoll támogatása.

Winsock technológiája

A Windows Socket API specifikációja két interfészt határoz meg: az alkalmazásfejlesztők által használt API-t és az SPI-t, amely módszert biztosít a hálózati szoftverfejlesztők számára, hogy új protokollmodulokat adjanak a rendszerhez. Minden interfész egy szerződést jelent.

Az API garantálja, hogy a megfelelő alkalmazások normálisan futhatnak bármely hálózati szoftvergyártó megfelelő protokoll-megvalósításával. Az SPI-szerződés garantálja, hogy megfelelő protokollmodulok adhatók hozzá a Windowshoz, így azokat API-kompatibilis alkalmazások használhatják.

Bár ezek a szerződések fontosak voltak a Windows Sockets első kiadásakor, mára már csak tudományos jelentőséggel bírnak, mivel a hálózati környezet több protokollos támogatást igényel. A Windows Sockets API 2.0-s verziója tartalmazza az IPX/SPX használatának funkcióját, bár ez a protokoll szinte elavult volt, amikor a WSA 2.0 elhagyta a gyárat.

A Windows Sockets kódja és kialakítása a BSD socketeken alapul, de további szolgáltatások is rendelkezésre állnak, amelyek lehetővé teszik, hogy az API megfeleljen a hagyományos Windows programozási modellnek.

A Windows Sockets API szinte lefedte a BSD socket API összes funkcióját, de vannak elkerülhetetlen akadályok, amelyeket elsősorban a Windows és a Unix közötti alapvető különbségek okoztak (bár a Windows Sockets és a BSD socket közötti különbség kisebb volt, mint a utóbbi és PARATOK).

A Windows socketek tervezési célja azonban az volt, hogy a fejlesztők számára viszonylag egyszerűvé tegyék a socket alapú alkalmazások Unixról Windowsra történő portolását. Nem volt elég olyan API-kat létrehozni, amelyek csak az újonnan írt Windows-programokhoz voltak hasznosak.

Ezért a Windows Sockets sok olyan elemet tartalmazott, amelyek megkönnyítik a portolást. Például a Unix alkalmazások ugyanazt az errno változót használhatják a hálózati hibák és a szabványos C könyvtári funkciókban észlelt hibák naplózására.

Mivel nem implementálható a Windows rendszerben, a Windows Sockets bevezetett egy speciális funkciót, a WSAGetLastError() a hibainformációk lekérésére. Egy ilyen mechanizmus nagyon hasznos volt, de az alkalmazások portolása így is rendkívül bonyolult volt.

Sok primitív TCP/IP-alkalmazást Unix-specifikus rendszerszolgáltatások (például pszeudoterminálok és fork rendszerhívások) használatával valósítottak meg, és problémás volt ezt a funkciót reprodukálni a Windowsban. A portolás viszonylag rövid időn belül átadta helyét a dedikált Windows alkalmazások fejlesztésének.

A Winsock megvalósításai

• A Microsoft nem biztosította a Winsock 1.0 megvalósítását.
• A Winsock 1.1-es verziója egy kiegészítő csomagban (Wolverine néven) volt elérhető a Windows for Workgroups számára (kód neve Snowball).
• A Winsock 2.1-es verziója a Windows 95 rendszerhez készült kiegészítő csomagban volt elérhető.
• A Winsock 2.x legújabb verziója az új Windows verzióval vagy egy szervizcsomag részeként került forgalomba.
• A Winsock 2 kiterjeszthető a Layered Service Provider (LSP) nevű mechanizmuson keresztül.